-Nem, nyugi!-legyintett.-Nem tudom mi ez az egész, megkérdezem anyut.-mondta, és elsietett egy nő felé. A nőnek szőke haja volt, és maximum 35-nek tudtam elképzelni.
-Jó napot!-üdvözöltem a nőt, akit idő közben Lola odahozott hozzám.
-Szia, Dina.-köszönt vissza, és a hangján érződött, hogy kedves akar lenni.
-Anya, Dina hercegnő, miért néz úgy ki mint én?-kérdezte egyből Lola. Mielőtt válaszolhatott volna a nő, megszólaltam:
-Kérlek. Csak hívj Dinának. Semmi hercegnő.-ráztam meg a fejem, mert már kicsit unom, hogy mindenki kiszolgál, meg minden.
-Oké, Dina.-kezdte most Lola nevetve, és az anyjához fordult, magyarázatra várva.
-Tudjátok lányok...-kezdte sírva a nő. Kicsit megijesztett ez a sírása.
-Minden rendben, hölgyem?-kérdeztem furcsállva, hogy most meg miért bőg.
-Persze, persze, angyalom csak...
-Kérem, mondja.-sürgettem, mert nem volt kedvem egész nap arra várni, hogy ő kinyögjön valamit. A hölgy pár percig habozott, majd legyintett, és így folytatta:
-Ezt most nem itt és most szeretném megvitatni! Gyerünk, Lola, menjünk!-rángatta el a lányát, akin látszott, hogy lenne milliónyi kérdése, de az anyja egyszerűen hajthatatlan volt. Tanácstalanul álltam a medence mellett, és megláttam azt a fiút, aki a rémülettől beleugrott a medencébe. Nem mertem hozzá odamenni, ezért elindultam vissza a lakosztályomba.
Már a lifthez értem, amikor valaki utánam kiáltott:
-Dina!-hátranéztem, és Gergőt pillantottam meg.
-Szia, Gergő.-mondtam kedvesen, és megvártam amíg mellém ér.
-Ne haragudj, hogy csak így megkérdezem, de lesz az este a hajón egy buli. Nem jössz el rá? Mehetnénk együtt.-mondta félénken. Komoly? Én? Végre elmehetek egy buliba, ahol talán nem ismernek fel?
-Persze, mehetünk.-egyeztem bele fülig érő szájjal.
-Remek!-bólintott boldogan Gergő.-Nyolcra érted megyek!
-Oké, várlak!-mondtam kacsintva, és megjött a lift, és beszálltam.
***
Már készen is álltam a bulira. Felvettem egy rózsaszín koktél ruhát, aminek a közepén egy nagy kötött masni van. Felraktam magamra egy
-Ne haragudj, hogy késtem.-nyújtott felém egy szál rózsát ziháltan.
-Nem baj, és köszönöm.-vettem át a virágot, és beraktam egy vázába.-Mi van, futottál?
-Aha...-felelte, és gondoltam, indulhatnánk. Kiléptünk a lakosztályomból, és egyenesen a liftbe mentünk. Kínos csendben mentünk lefelé.
-Amúgy milyen buliba is viszel?-kérdeztem, mert hát azt még nem tudtam.
-Kifejezetten tiniknek van. A hajó fedélzetén összegyűlik egy rakás tini, és táncolunk, bulizunk, csobbanunk, éljük az életet.-mesélte el, és belegondoltam. Én miért nem voltam még soha ilyen bulin? Ja meg van. Hercegnő vagyok, sajna így nem megy...:P
-Értem.-mondtam, és kiszálltunk a liftből. Amint a hajó fedélzetére sétáltunk, megláttam a nagy tömeget, meghallottam a hangos zenét, és megéreztem a büdös sör, illetve további ilyen alkoholos löttyök szagát, ami ismerjük el, nem volt túl jó.
-Itt is lennénk.-mutatott körbe Geri. Mindenhol táncoló párok, DJ, stb. Végre tartozom valahova!
-Remek. Megyünk táncolni?-kérdeztem, és bementünk a tánc térre. Elkezdtünk bulizni, nagyon jól éreztem magam. Igaz, csak egy Martinit ittam, de elég is volt annyi. A többiek ezerrel fogyasztották a sört, bort, de szerencsére drogozósok nem voltak. Egyszer csak a buli vége felé, megcsörrent a telefonom, ami a kis táskámban volt. A telefonom apu számát jelezte ki...mi? Nem mondhatom el neki, hogy egy buli kellős közepén vagyok! És miért hív este 11-kor??!!
-Hallod Gergő!-böktem oldalba.
-Igen?
-Apám hív!-mondta idegesen, és elkezdtem a kezem között forgatni a mobilt.
-És...?-kérdezte.
-És?? Nem mondhatom el neki, hogy bulizok! Tuti hazavinne!-mondtam idegbajosan. A többiek tettetett hüledezéssel néztek rám, majd elröhögték magukat, és ittak tovább.
-Gyere menjünk ki innen!-húzott maga után Gergő. 1 perccel később már kijutottunk egy csöndes helyre.-Most vedd fel!
-Szia apa!-köszöntem kedvesen a telefonba. Hihetetlen, hogy ilyen sokáig nem tette le!-Miért hívsz ilyen későn? Már rég aludtam...-mondtam kamu ásítással.
-Szia, drágám. Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e.-mondta.
-Apa, ne foglalkozz velem! Te nászúton vagy, élvezd ki!-utasítottam.
-Jó, rendben, csak tudod..úgy hiányzol kincsem!-mondta, és szerintem már bőgni készült.
-Jaj, apa. Csak 1 hetet kell nélkülem kibírnod!-nyugtattam meg.
-Tudom-tudom. Na jó! Holnap beszélünk, hagylak aludni. Jó éjt, álmodj szépeket, virág szálam!-tette le apu. Huhh ez meleg volt!
-Köszi,hogy kihoztál ide Most kicsit sikerült leráznom.-mondtam megnyugodva Gergőnek, aki csak óvatos mosolyra húzta a száját.
-Nincs mit, máskor is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése