4. fejezet. Gergő, te vagy az?!

Sikerült a kikötőbe érnünk. Ázottan szálltam ki a kocsiból, és húztam magam után a bőröndömet.
-Köszönöm Frederic, hogy idáig elhozott. Azt hiszem innen boldogulok egyedül is.-céloztam arra, hogy mostmár induljon haza.
-Rendben. Jó szórakozást, és majd hívjon, tudja!-kacsintott és megölelt. Szeretem Fredericet. :)
Frederic elindult a kocsi felé, én pedig fel a hajóra. A palló csak úgy billegett alattam, és még hozzá kicsit csepergett is az eső is. Bementem a portába, és odamentem egy öreg csontozatú férfihez, aki a pult mögött állt.
-Jó napot, kishölgy! Segíthetek valamiben?-kérdezte kedvesen. Fel se tűnt neki, hogy én vagyok Dina hercegnő? Végre, valakinek nem tűnök fel!
-Jó reggelt! Igen, itt van a kabinom száma.-nyújtottam át egy kis kártyát.-Meg tudná mutatni nekem, hogy merre van a szobám?
-Várjon! Maga Dina kisasszony!-örvendezett hangosan, amit persze mindenki hallott, és körém

gyűltek. Az egyik autogrammot kért, a másik egy közös képet, stb...azt hiszem ezt elkiabáltam.-Jó, elég volt!-szólt rá a 'rajongóimra', és így folytatta:-Kap egy londínert és az majd felviszi a csomagjait, és megmutatja, hogy melyik a szobája.
Rápillantottam egy fiúra aki velem egykorú volt. Helyes volt, és szőke hajú, kék szemű. Kifejezetten jól állt neki a munkaruha.
-Dina kisasszony! Felismersz?-kérdezte, és kezdtem felismerni, hiszen ő volt az, aki az esküvőn benyitott a szobámba.
-Jaj, szia! Micsoda véletlen! Itt dolgozol?-kérdeztem mosolyogva, de mondjuk ez egy kicsit furcsa kérdés volt, mert akkor miért lenne munkaruhában, ha nem dolgozna itt..? mindegy...
-Igen. Tudom, furcsa egy meló, de hát, nekem megfelel.-felelte, és olyan szokatlannak tűnt ahogy beszélt..ebből is látszik, hogy én egyáltalán nem vagyok hétköznapi gyerek..:(
-Értem. Mehetünk?-kérdeztem sürgetve, mire nevetve bólintott, és a liftbe tessékelt. Maga előtt vitte a csomagjaimat. A liftben kínos csend volt, mert nem nagyon tudtunk közös témát.
-Meddig maradsz a hajón?-törte meg a kínos csendet a fiú, akinek egyébként a nevét sem tudtam.
-1 hetet.-feleltem röviden, és bólintott. Hát ez elég kínos. :D-Egyébként, téged, hogy is hívnak? Ugyanis, még be sem mutatkoztál.
-Dehogynem! Nem emlékszel? Még amikor benyitottam hozzád! Gergő vagyok egyébként.-mondta, és láttam a szemén, hogy eléggé zavarban van.
-Ja, de, tényleg, igazad van.-mondtam, és megérkeztünk. Gergő egyenesen a kabinomba vezetett, ami egyszerűen lélegzetelállító volt. Mindenhol csillogó dolgok, lila lepedő és takaró, fotelek, nagy képernyős tévé, csodálatos fürdőszoba, stb.! :)
-Na? Hogy tetszik?-nézett körbe Gergő is, és lepakolta a bőröndjeimet. Én még mindig ámuldoztam, de erőt vettem magamon, és megszólaltam:
-Nagyon jól néz ki! Nem gondoltam, hogy apám ilyet fog nekem lefoglalni...-nyilvánítottam ki a véleményem.
-Örülök, hogy like-olod.-mondta, de furcsán néztem rá.
-Mi? Mit lukolok?-kérdeztem, mire elnevette magát, és sokáig csak röhögött.
-Like=tetszik.-felelte és kiment a szobámból. Mosolyogva ledőltem az ágyamra, de megcsörrent a telefonom. Ki lehet az máris? Apa számát adta ki.
-Igen apa?-kérdeztem unottan.
-Jól vagy? Tetszik a szobád?-kérdezte ideges hangon. Apa mindig ideges...
-Like-olom, de most mennem kell.-köszöntem el a mai szlenggel.-Szia!
-Jóóó, de azért majd......-mondta de nem hallottam, hogy hogyan folytatja mert kinyomtam.
~Mikor hagy már békén?~-kérdeztem magamtól. Bementem a fürdőmbe, és átvettem a fürdőruhám. Megfogtam a száraz törülközőm, és elindultam a fürdőházba. Csak hát nem találtam oda...