2. fejezet: Az ajánlat

El is készültem. Szerintem, nem tűntem valami booldognak emiatt az esküvő miatt, és ezt látták is rajtam, főleg Gerda néni, aki egyfolytában kérdezgette, hogy mi bajom van. Hát, az a bajom, hogy (nekem) egy teljesen idegen nő beköltözik a házunkba (ami egy csodás palota, hiszen apu a király egész Magyarországon...tudom, hihetetlen, de már 2048-at írunk, és itt már el lehet képzelni!) és apu feleségül is veszi, ő lesz a mostoha anyám...elegem van! Én nem szoktam így kiborulni, egy csendes lány vagyok, de most aztán kiborított ez a nő! Miért kellett belépnie az életünkbe? Szépen megvoltunk mi nélküle is!
Már az oltár előtt álltak apuék, hogy kimondják a 'boldogító' igent. Ki is mondták.
-Remek. Megcsókolhatják egymást!-mondta a pap örvendezve. Apu  megcsókolta Klárát, és utána

kezdődhetet a buli. Én nem akartam bulizni, csak felmentem a szobámba, és leültem olvasni. Pár perc múlva kopogtak az ajtómon.
-Gyere.-mondtam, félre téve a könyvet (ami pedig nagyon tetszik!). Egy helyes szőke hajú fiú nyitott be, aki velem egy idősnek tűnt. Arcáról sugárzott az unalom, ami szerintem az enyémről is.
-Ohh, jó napot, kisasszony! Én csak a mosdót kerestem.-mentegetőzött bájosan, ami engem teljesen elvarázsolt.
-Kérlek, tegezz.-mondta mosolyogva, és bólintott.-Rendben. Egyébként, engem Dinának hívnak. Neked mi a neved?
-Gergő.-felelte gyorsan.-Na, akkor én most megyek is. Örülök, hogy megismertelek!-köszönt el mosolyogva.
-Oké, szia!-köszöntem el, és megint elővettem a könyvem. Olvastam, olvastam, ekkor megint kopogtak. Már megint ki szeretne velem beszélni???-Igen?
Benyitott apu.
-Szia, drágám. Beszélnünk kéne.-mondta hadarva, és leült mellém az ágyamra.
-Mégis mi ilyen sürgős, apám?-kérdeztem megint félretéve a könyvet. Apán láttam, hogy izgatott és egyben ideges...csak nem tudtam, hogy mégis miért.
-Tudod, beszéltem Klárikával...-kezdte, de közbe vágtam:
-Már megint Klára?
-Jaj, Dina, mindegy.-legyintett.
-Nem, apa, nekem nem mindegy! Már nagyon unom, hogy mindig róla beszélsz, apám! Nem tudnál kicsit kevesebbet beszélni róla?!-kérdeztem felháborodottan, és a tévémre meredtem.
-De, drágám, sajnálom. Amióta együtt vagyok vele...végre édesanyád után úgyérzem, hogy valaki megért!-ecsetelte, de nem igazán érdekelt...
-Oké, csak mond, hogy miért szerettél volna velem beszélni.-sürgettem, mert a könyvemet szerettem volna (végre!!) olvasni.
-Rendben, szóval. Klárával beszéltem, és úgy döntöttünk, amíg mi nászútra meegyünk jövőhéten, te elmehetnél egy hajó útra, egy kicsit kikapcsolódni.-mondta idegesen, és bennem megállt az ütő...ÉN??? Én Dina ?? Én Kovács Dina elmehetek egy hajó útra nélkülük?! Juhúúúúúúúú!
-Komolyan apám? Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-hálálkodtam, és megöleltem. Látta rajtam apu, hogy nagyon örülök, ezért fontoskodva kiment a szobánból (hiszen még tartott az esküvő!) hagy örvendjek magam. Sokáig csak ugráltam az ágyamon, de rájöttem, hogy ez hülyeség, mert vagy kitörik a lábam, vagy az ágy lába tör ki, ezért leszálltam. Elkezdtem bepakolni egy nagy bőröndbe a ruháimat, hátha már holnap indulunk, hiszen ma vasárnap van, szóval a jövőhét az holnaptól van...bepakoltam minden szükségest, és a naplómat.
***
Az este klasszul telt, olvastam, beszélgettem Klárával az útról, aki jó ötletnek tartja, hogy egy kicsit külön legyek tőlük (biztos csak el akart otthonról zavarni), és még a töklevest is megettem, pedig utálom, de nagyon örültem, ennek az útnak! :) Korán lefeküdtem, hogy tudjak aludni, és, hogy korán fel tudjak kelni. Sajna ebből a sok alvásból nem lett semmi, mert egész éjjel olyan izgatott voltam, hogy csak forgolódtam.