-Ööö...Gergő!-kezdtem ébresztgetni.
-Jaj, Dina!-kezdett el nyújtózkodni.
-Hol vagyunk?-kérdeztem félve. Gergő csak mosolygott.
-Az én kabinomban.-felelte.-Ne haragudj, hogy ide hoztalak, csak elájultál, és gondoltam, akkor hazahozlak.
-Hát, köszi.-mondtam, és megláttam a karomon egy nagy lila foltot.-Mi ez a karomon?
-Ja, amikor ölbe hoztalak be, véletlenül, neki mentünk az ajtó félfának...-ecsetelte a múlt estét, és egyszerre nevettünk fel.
-Értem. Tényleg köszi.-mosolyogtam, és feltápászkodtam az ágyról.
-Nincs mit.-mondta, és az órájára nézett.-Jaj, már ennyi az idő? A főnök meg fog ölni, rohannom kell!-mondta és sietősen kezdett átöltözni előttem...-Ja, bocsánat, Dina.
-Nem baj, én inkább megyek. Majd még beszélünk.-mondtam, és éreztem, hogy a fejem már rák
-Oké, szia!-tessékelt ki.
Huuhh..hogy gondolta, hogy előttem fog átöltözni? Nem vagyok a barátnője!
Eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom apát, mert biztos hogy halálra izgulja már magát. Benyomtam a gyors gombot.
-Na végre, hogy felhívtál!-ujjongott megkönnyebbülten apa.
-Nyugi, apa.-mondtam.
-Jó ne haragudj!-mondta, és elkezdett hadarni, hogy milyen a nászúta, amikor eszembe jutott valami, amit apunak feltétlenül kell tudnia.
-Apa, figyelj!-szakítottam félbe.-Megismerkedtem egy lánnyal aki ugyanúgy néz ki mint én...tudsz erről valamit?
-Öööö...-habozott.-Nem hiszem.-Mi a neve?
-Lola. Kovács Lola.-mondtam. 2 percig apa csak hallgatott.-Apa, itt vagy?
-Természetesen, csak...mindegy majd beszélünk, most mennem kell! Légy jó szia drágám!-nyomott ki. Most ez komoly? Miért csinálják ezt? Lola anyukája is, milyen furcsa volt már, amikor megkérdeztük...Csak nem vagyunk ikrek, mert...Lola vörös hajú!
Visszasétáltam a kabinomba, amit vagy fél órán át kerestem.
Egyszer csak kopogtak.
-Igen?-kérdeztem.
-Szia Dina, Lola vagyok!-mondta Lola. Egyből beengedtem.
-Szia. Hát te, mit keresel itt?-kérdeztem meglepődve.
-Figyelj, mondanom kell valamit.....-kezdte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése